Az osztrák származású nagyapa ruszti báró vincelléreként határozta meg azt a tudat alatti kapcsolatot, mely az egyébként pedagógus szülői háttérből a szőlő-bor irányába vezetett. A szőlész-borász szakmunkás képzettség megszerzését követő 2 év pincemunkás gyakorlat, majd a Kertészeti Egyetemen eltöltött csodálatos 5 esztendő már egyértelművé tette, hogy nincs visszaút, ez a szakma rabul ejtett és fogva tart.

1974-ben szinte az Államvizsgáról kerültem Villányba, ahol máig is büszkén vallom, hogy a villányi bor felemelkedésének bölcsőjénél ott lehettem és ez a 8 esztendő, amit ott töltöttem máig tartó szakmai, emberi barátságokat hozott.

Aztán az újabb kihívás 1982-től „haza” jöttem Szekszárdra és elkezdődött az „Aliscavin” borszak, mely idő alatt kollégáimmal megteremtettük a korszerű szekszárdi borászkodást.

Az Alisca Borrend alapító tagjaként 20 év óta nagymestereként szolgálom a bor, a művészetek, a szekszárdi borkultúra ügyét.

Az Országos Borszakértő Bizottságban 5 éven keresztül a magyar borminőség hazai felügyeletében vettem részt.

A Hegyközségek Nemzeti Tanácsának alapító tagjaként 4 évig képviseltem a Szekszárdi Borvidéket.

A Szekszárdi Hegyközség alelnöke, választmányi tagja vagyok a megalakulás óta.

Az a 16 év, amit a nagyüzemi szekszárdi borászkodás egyik meghatározó személyiségeként (sok más kollégámmal együtt) eltöltöttem ma is vállalható és biztos, hogy a szekszárdi borkultúra megismertetésében, gyakorlatában pozitív időszakot ölel fel.

Aztán jött a törvényszerű váltás és 2000-től a privát borászkodás, mely mára a „Ferger-Módos Borászat” szolgáltató, piacra vezető, saját borcsaládot kialakító tevékenységében csúcsosodik ki.

Tradíció, hagyományápolás, korszerű technológiák alkalmazása 48 éves tapasztalattal. Talán ebben foglalható össze ars poetikám, melyet remélem, hogy jó egyészségben még sokáig gyakorolhatok.